|
|
|
2007-06-27 20:04:21, szerda
|
| |
| |
Trójai faló, avagy a demokrácia minden formai kellékét felhasználó diktatúra
2007-06-27. 13:23:20
Cinikus kezdeményként elkerülhetetlen írni az elévülhetetlen Trójai-falóról, úgy is mint a demokrácia "fedőszervéről" - lóval összefüggésben ez már blaszfémia - , merthogy kik kucorognak benne?
A mieink, s ha igen, azok kicsodák? Ha meg nem, valószínűleg nem, akkor pedig tényleg kicsodák? Csak nem azok, akik negyven év után a "szocializmus alapjait" azért rakták le, mert azok ostobán nehezek voltak, elbírhatatlanok, már a retorika szintjén is?
Most ugyanők az ellenkezőjét építik, egy másik, mára már az egyetlen szuperhatalom hátsójába nyelvgyökig beléomolva, azaz a demokrácia ürügyén ismét maguknak kaparnak, egy még náluknál sokkalta romlottabb és "nemzetfölöttien" is tőkeerősebb réteg szálláscsinálóiként. Országveszejtő működésük letagadhatatlan.
Erkölcstelenebbek és gátlástalanabbak, mint anno dacumál, a Volksbund volt. És bejuthattak a Parlamentbe, törvényhozóknak. Felettébb érdekes "sikertörténet". Az a baloldal, pontosabban ultrabal kisebbség és holdudvara - ó mily tartós napfogyatkozás! -, amely 1989-re "totálkárossá" tette az országot, vagyis bevallottan az államcsődig kormányozta, most is azt teszi, teheti. Eszmei, ideológiai gátak, kényszerek nem befolyásolják, csak a mérhetetlenül kártékony hatalomvágy.
Fekete-fehéren kiderül az elmúlt idők történetéből: számukra ez az ország nem haza, hanem az "ubi bene ibi patria" elv alapján csupán "gazdasági buli". Ráadásul felelősség nélküli. Arcizmuk sem rándult, amikor a máig harsányan hangoztatott, úgynevezett "szegénypártiságról" - aki ezt a nemzeti vagyon megdézsmálásából kigazdagodott milliárdosok szájából elhiszi az tényleg szegény: lelki szegény - áttértek a kíméletlenül profithajhász multinacionális cégek feltétel nélküli kiszolgálására.
A koalíciós kispárt erkölcstelensége még vérlázítóbb. Fügefalevél nélkül tárja elénk szemérmetlenségét, mert elvei - már ha voltak -, feladásával politikai rimaként hevert be a hatalomba. Azokkal került egy platformra, akik képviselőit, "megjelenítőit" az "átkosban" üldözték mint "ellenállókat", ezért érdekes, hogy a hajdani Beszélő és a SZETA köré összegyűlt társaság prominens képviselői mind bekerültek a parlamentbe. Ugyanakkor a nemzeti elkötelezettségű ellenállás, merthogy ilyen is volt, képviselői nemigen.
Az előző csoportosulás tagjai valamit sejtettek, vagy valamit súgtak nekik a nyolcvanas évek közepén. Ők már tudták, hogy mire bátrak. S lám, beteljesült. És ők hálából, identitáshiányuk szülte kényszerekből azóta is ádáz harcot folytatnak a nemzeti önérzet őrzői, erősítői ellen. Nagy garral kirekesztenek, gettóba zárnak, úgy viselkednek, "nyilatkozgatnak" külföldön, mintha nemzeti művészet, a magyarság sorskérdéseit - mert azok, minden ellenkező híresztelés ellenére, bizony vannak - magukénak valló művészek sose tevékenykedtek volna Magyarországon.
Tehetik mindezt kormányzati, tehát intézményesített segédlettel. Noha mindenki tudja, az úgynevezett rendszerváltást megelőzően volt egy nagyon is aktív, a magyarság szuverenitásáért elszántan kiálló, "nemzeti vonalat" képviselő erő, amely legalább annyira hatékonyan és mélyen részt vett a változások előkészítésében, mint a fent említett "kemény mag". Ám, ki tudja miért, illetve mára nagyon is tudható, az utóbbiak kaptak prioritást, és ez ennek a harmadik évezredi demokráciának egyik legnagyobb bűne.
Félek, jóvátehetetlen, mert 1990-ben az alapok, amelyek a magyarság jövőjét lettek hivatottak megtartani, elbírni, rosszak, silányak voltak nem fogják kiállani a történelmi idő próbáját. Főként egy olyan nemzet esetében, amelyből kiirtották az életösztönt, az önvédelmi reflexeket, amelynek értelmisége ennyire vacak módon megosztott, s amely írástudó réteg nemzedékeken át ilyen ostobán képes volt feladni nemzet meg-, illetve fenntartó pozícióit; ennyire kihátrált a saját történelméből, s ha mindez így marad, nem lesz képes visszatalálni, és valami örökre elvész. Például a magyarság. A veszély fennáll, és nem csupán elméleti szinten.
Ehhez képest a Herder-féle vagy akár a Vörösmarty által megidézett nemzethalál-vízió egyáltalán nem fantazmagória, túlzás. Pedig akkor, az ő idejükben még nem volt trianoni diktátum - sőt, Magyarország európai középhatalmi pozíciója a levert szabadságharc és Arad szörnyűsége után sem rendült meg -, erőszakos asszimilálás, hat és félmillió lehetséges lélek ab ovo abortálása. Sem gulág, Recsk, kitelepítés, vérbosszú, egyházüldözés, kíméletlen és hosszan tartó politikai diszkrimináció. Magam 1946-ban születtem, két évvel a kíméletlen ultrabal kommunista hatalomátvétel előtt, de mindmáig nem tudom, melyek azok a meghatározó, a mai napig felemlegetett "baloldali értékek".
A proletárdiktatúra alatt, az orosz tankok árnyékában néhány száz léggyökerű ember tartotta rettegésben a magyarság nagy tömegeit, dúlta fel a magyar közigazgatást, bevezette az ateizmust, s ahol csak lehetett, az orosz mintát, amely végül is csak megbukott. Ám az elmúlt negyven év is kevés volt arra, hogy valaki megkérdezze, mik is voltak az úgynevezett baloldali értékek, amelyek birtoklása megtámogathatja, úgy is mint történelmi gyakorlat, a baloldal nevében fellépőket, akik most éppen a multinacionális kapitalista vállalatok kiszolgálói. Szegénypártiságból elégtelen.
Festik magukat.
A mostani jogfolytonosok szociáldemokratának hirdetik magukat, mit sem törődve azzal, hogy elődeik a szocdem pártot mint a társadalmi igazságosságot hitelesen képviselő, a valóságos baloldaliságot megtestesítő, a munkástömegekre nagy hatást gyakorló alakulatot kiiktatták, erőszakosan beolvasztották az MKP-ba. Vagyis Szakasits és Marosán árulásának "felhasználásával" kiirtották úgyis mint potenciális "konkurenciát" az igazi szocdem pártot, "operettszervezetekké" züllesztették a szakszervezeteket. A védernyő megszűntetve, a parasztság kiszolgáltatva, a történelmi középosztály likvidálva.
Én egyetlen baloldali értékre emlékszem, azt is könyvekből tanultuk, hogy Kun Béláék alatt ingyen lehetett a Margitszigetre kirándulni. Ennél többet nemigen tud felmutatni senki. Illetve csak az, aki vöröskatona volt, partizán vagy üldözött zsidó; ezek jóvátételt, emlékművet, jelet kaptak. A gulágosok, Don-kanyarosok, recskiek, hortobágyi kitelepítettek, elitéltek, '56-osok mindmáig valójában semmit sem. Mindebből következik a kérdés: hogyan lehet valóban a magyarság kétpólusú, hogyan oszthatják jobb- és baloldalra, sőt, még szélsőjobbra is, mint Grósz Károly tette, mely utóbbi frazeológiát majd később Antall is használja.
Öngyilkos módon, és a '90-es évek viszonyai közt hamisan is. Miért? Mert a magyarságot negyven éven át mesterségesen és mindenféle gazdasági manipulációval "lekésették" a saját történelméről. Akkor hogyan lehetett, lehet az ebből a késedelemből fakadó jogos radikalizmusát, életösztönét negyven év ultrabalos diktatúra után, arról elfeledkezve, nacionalizmusnak, szélsőjobboldalinak, antiszemitizmusnak minősíteni s ezáltal erkölcsi rádiuszát az országra uszuló liberális sajtón át a minimumra csökkenteni? Kik a felelősek ezért? Vagy kapnak jó pontot, de kiktől? Mi folyik itt a magyar nép kirekesztésével mindmáig büntetlenül? És ami a legfontosabb: mit kapnak mindezért cserébe? Erkölcsi megigazulást, megerősödött hovatartozás-érzést, köldökzsinór megerősítést?
Nem. Pusztán pénzt. Soros óta különösen. Egyre nehezebben tudnak az erkölcsi, anyagi zsaroláshoz eszmei alapot teremteni. Valószínű, a világ minden más pontján ez lejárt, pestiesen szólva: kifújt. Csak itt, a Kárpát-medence zugában nem, ahol az írástudók egy csökött erkölcsiségű része még hajlandó részt vállalni a magyarság kollektív bűnösségének hirdetésében. Ezek jó része már Németországból, az Endlösung kitalálóinak hazájából üzen, fenyeget, és minden politikai befolyását latba veti, vetette, hogy felmutassa "bűnbakságunk" a zsidókérdés kapcsán, és hogy a benesi vádpontok is érvényben maradjanak.
Úgy vélem, Magyarországot zsarolták, zsarolják és zsarolni fogják, mindaddig, amíg meg nem igazul. Amíg a saját értelmiségének eltévelyedő, nemzeti identitását föladó része meg nem leli jobbik, romlatlanabb énjét, észhez nem tér, be nem látja, hogy talmi célokért rövid távra alkalmazzák. Csak addig, mert más értelemben valóban érdektelen, "a mór megtette kötelességét, a mór mehet". Abból a pénzből, amit most kaptak "ezek a fiúk", az unokáik sem fognak látni semmit. Kezdhetik elölről, mert "egyetemes európai" író ezen az áron nem válik egyikőjükből sem, de már magyar se.
A bűneik viszont elévülhetetlenek. Az Aczél György fémjelezte "három T" bevezetése és gyakorlása az 1956 utáni "munkáshatalom" terméke volt. A szellemi élet képviselőinek kategorizálását jelentette, megszűrését a másként gondolkodók - akkoriban ez a szó más tartalmat hordozott - ellehetetlenítését. Tiltjuk, tűrjük, támogatjuk. Magáért beszél, majd a nyolcvanas évek derekától egyre jobban kirajzolódik egy újhitű kritikusi réteg jelenléte, amely már valami tudás birtokában elkezdi Európa felé kiépíteni azt a néhány emberből álló "irodalmi elitet", amelyet aztán a magyarság nevében, nem egészen magyar attitűddel futtatnak odakint.
Ezek műveikben, habitusukban nemigen vállaltak közösséget a magyarság meghatározó történelmi problémáival nemigen képviselték azt, viszont kártékony nyegleséggel, félrevezetően kialakítottak a magyarságról egy hamis, vállalhatatlan képet, "imidzset", amelynek alig van köze a magyarsághoz. Mindez a mai napig tart, a "rendszerváltás" után. Ennyiben hagyni ezt, öngyilkosság. Mégis, hogy ez így történhetett, pontosabban, hogy maradhatott, azért az első magyar "köztársasági kormány" szintén felelős.
Mindazért, ami a festett díszletek mögött folyt, folyhatott, miközben a magyar nép, mint minden hosszútávon elnyomott "népesség", örvendett az orosz csapatok kivonulásán, azt hitte ez a szabadság ideje. Akkor még nem fogta föl, inkább a mákonyé. És míg tartott az eufória, az '56-os jelmondat: "ruszkik haza" reinkarnációja, a kulisszák mögött, a mélyben - ugyan zsarolás hatására -, eldöntetett: egy percig sem leszünk szuverének, se gazdaságilag, se szellemiségünkben. "Átlobbiztak" minket az amerikai tőkeérdekeltségű világba, megvoltak hozzá a megfelelő emberek, merthogy nem néztek a körmükre.
Átmenthették magukat, iszonyatos nemzetellenes bűnök elkövetésével, korrupciós "privatizációval" a hátuk mögött mindent megtehettek, Antall kormánya hagyta, hogy az előző rezsimek dúvadjai szabadon csörtessenek a vetésben. Utóbb kiderült: nem igaz, hogy csak a "karvalytőkét" lehetett választani. Például Japán is, természetesen a maga tőkekiviteli érdekeit szem előtt tartva, de jóval előnyösebb feltételekkel szívesen kihúzta volna az országot a kátyúból, amelybe Antallékat az amerikai modell uzsorásai belekényszerítették. Milyen rendszerváltás az, ahol a volt kommunista párttitkár elvtársak a nemzeti vagyon felett mint gyárigazgató "urak" diszponálhattak? Eközben a médiavilágában is megtörtént a teljes monopolizálás.
A jelentős, nagy hatósugarú médiumok kilencvenöt százaléka a liberális érdekrendszerek totális kiszolgálója lett, és mind a mai napig cudarul bánik mindazzal, ami nemzeti. Legyen az szellemi vagy gazdasági kezdeményezés. Abszurdum, ám az első kormányzat, ahogy magát nevezte "kamikaze kormányzat", mindezt eltűrte, sőt. Már az sem igaz, bár eleve meghirdette bénaságát, hogy azzá kellett váljék. Nem követett el annak érdekében semmit vagy csak igen keveset, hogy ez a helyzet ne csődtömeggé alakuljon.
Nem mert és nem is akart olyanokat megszólítani, legyenek azok gazdasági vagy értelmiségi szakemberek, akik a magyarság valóságos érdekeit nemcsak, hogy megértik, látják, de hitelesen, erkölcsi súllyal képviselni is képesek. Nem tehette, mert éppen az általa elburjánozni engedett, globalista, másságsúlykoló, balliberális, antiszemitázó, nacionalizmusozó médiatúlsúly rögvest hisztériában tört ki, föluszult, gyomorforgató stílusban mozgósítva Európa hasonszőrűit.
Ráadásul, és ez politikai baklövésnek bizonyult, máig nyögjük, hogy Antall elfogadta, pontosabban újra használatossá tette a szélsőjobb fogalmát, gondolván, tán így könnyebb kormányozni és elhatárolódni attól, ami egyszerűen csak történelmi szükségszerűség keltette radikalizmus. Így aztán egy magyar vállalkozáshoz éppen csak a magyar nemzeti elkötelezettségű értelmiséget nem tudta hatékonyan megszólítani, bevonni az építő munkába. Mert minden okos, jogos - tán éppen azért - nemzeti törekvést, elgondolást, kritikát szélsőjobboldali megnyilvánulásnak minősíthetett a hangadó sajtó.
És ez képtelenség! Egy olyan országban kivált, ahol '47-től 1989-ig baloldali terror működött! Miért nem attól féltek, félnek, hogy visszajön? Meglehet, mert lényegét tekintve el se ment? Ez a szerencsétlen, és tegyük hozzá, évtizedek óta már történelmietlen frazeológia csupán a Grósz Károly-féle orcátlanságot erősítette, súlykolta tovább, aki a sportcsarnoki beszédében a fehér terror rémképével fenyegetett, nagyvonalúan elfeledkezve a vörös terror több mint negyven éven át tartó, nemzetpusztító működéséről. A csapdát az Orbán-kormány is megörökölte.
A nemzeti értelmiséget "nem hozta helyzetbe". Sőt, mint utóbb kiderült, halva született ötletnek bizonyult az úgynevezett baloldali - merthogy szerintük jobboldali nincs, amit feltételezni is politikai bornírtság volt -, a Kádárék alatt kompromittálódott zsurnaliszták, médiaszemélyiségek anyagi-erkölcsi megnyerése, pozícióban hagyása. Az első adandó alkalommal árulókká váltak, s ez visszaütött. Nem először, és félek, nem is utoljára. Ám tagadhatatlan, történt valami, ami valóban túllépett az antalli gesztuson, nevezetesen, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát.
Kapott is érte a fejére, ami egy Trianon-trancsírozta országban - ezt a "békét" a világ is elismerten igazságtalannak tartotta, Mitterand elnök bocsánatot is kért érte - elképesztő és megengedhetetlen, ám gyáván-ócskán behúzták a nyakukat, mint mostanában is annyiszor. Arról nem is beszélve, hogy mindeközben a történelem kerekét makacsul visszaforgatva - kényszerítve? - Antallék még újra is szentesítették, például az ukrán szerződéssel, ezt a Trianont, miközben szétesett már a FÁK, Csehszlovákia és a Tito-féle Jugoszlávia. Orbánék, egy új típusú nemzetiségpolitikát hirdettek meg a kettős állampolgárság, Erdélyben az autonómia felkarolásával. Ezért teljeséggel érthetetlen a feltétel nélküli szavazásuk Románia EU-felvételével kapcsolatban. Ennyire idealisták, politikailag naivak nem lehetnek.
Úgy tűnik, 2004. december 5-éből sem tanultak. Mégis, mit gondolnak, kikkel állnak szemben? Természetesen alaptendenciákról beszélek, nem a különböző kormányok működésének elemzése a feladatom, hanem a figyelem felhívása a tanulságok levonására. Mert kétségtelen, a Széchenyi-tervet, az ifjúsággal és a családokkal kapcsolatos intézkedést az idő "nagypolitikailag" is igazolta, értékadó módon felmutatva, hogy így is lehet, lehetne. De kivel, kikkel? Ezzel az "értelmiséggel" ?
Örökké hátráló, meghunyászkodó kritikusi gárdával - tisztelet a kevés kivételnek -, amely hagyta magát elnyomni, legyűrni, és nem tudta, akarta európai érvényességgel felmutatni a magyar értékeket? Mindig csak utána kullogott valaminek, valakiknek, akik egészen más képet festettek a magyarságról, melyhez - írásaikból kiderül, de szóbeli vallomásaikból is - alig volt, van, lesz közük. Micsoda rettenetes és megalázó másodhegedűsség! Aczél termését Soros takarította be, pontosabban: teljesítette ki.
Nem csupán azzal a primitív érvényességgel, hogy megosztotta az értelmiséget, amely 1956-ig, sőt 1989-ig, az állítólagos hogyan továbbig az alapkérdésekben viszonylag egységes volt, és tudta hol a helye. Most egy részük módosított ezen, jelezve, ott a helye, ahol a haszna, s ez a rosszul értelmezett globalizáció szolgálata. Nyersen arról van szó, hogy Sorosék ezeknek adták a pénzt, ami mellé igen silány vitamintartalmú ideológiát voltak csak képesek felszolgálni. A maradék "nemzeti őrülteknek" a nemzeti jussból maradt az egzisztenciális szegénység és a több mint ezer éves gazdag eszme, melynek szolgálata iszonyatos velőfacsarással, önellehetetlenítéssel, hogy ne mondjam, afféle mártíromsággal jár.
Még most is - vagy most igazán? -, a harmadik évezred hajnalán, mely hajnal, a jelek szerint, a magyarság zömémek maga a sötét éjfél. Némely rossz nosztalgikusokban ennél - már hogy kimentek a tankok, bejöttek a bankok, de még milyen bankok! - az állapotnál maga az Auróra is jobb volt, ha az aura nem is. Bár Churchilltől tudjuk, a legjobb diktatúránál még a legrosszabb demokrácia is jobb. Ennél már csak egy rosszabb van, amiről ama miniszterelnöknek, aki anno dacumál a béketárgyalásokon Teleki gróf miniszterelnök úrnak külön széket akart volna biztosítani - ez valahogy elmaradt -, fogalma sem lehetett.
Már csak neveltetése okán sem tudhatta, hogy a demokrácia minden formai kellékét felhasználó diktatúra - ez van ma Magyarországon - nagyságrendekkel rosszabb, minden elképzelhető rossznál. Mert ez a nemzeti távlattalanság hosszú-hosszú évtizedekre bebetonozó "melegágya". Akár a kommunizmus alatt, nemzedékek sorát, vagyis az alkotó, nemzetépítő energiát fecsérli el, sőt, ami ennél tragikusabb, rekeszti ki az ország és a saját sorsának alakításából.
És itt térek vissza Aczélékhoz, akik egy ismert történelmi szakaszban - erre esett például az illyési magatartás támadása - el akarták hitetni a nemzettel és a világgal, hogy nálunk most már kialakult egy történelmi távlatokban gondolkodni tudó, a szuverén magyarságot, valóságos magyar érdekeket képviselő politikusi gárda, amely elvégzi mindazon teendőket sorskérdéseink megoldásával kapcsolatban, amely kérdések megválaszolása például a magyar irodalom több mint nyolc évszázados "fősodrának" közreműködése nélkül elképzelhetetlen volt.
Ki akarták iktatni, ebbe nyilván '56 tapasztalatai is belejátszottak, a gyökereiket vállaló, nyelvüket magas szinten művelő, szétszakíttatásunkkal és a hamis proletár nemzetköziséggel egyet nem értő Írástudókat. Mint köztudomású, Kádárék alatt nem nőtt fel ilyen politikusi gárda. Ám azok, akik mégis kimagaslottak egy fejjel e cselédi masszából, akik megigazulva igyekeztek egy megszállt országban "színén ülni meg a tigrist", nos azokat kigolyózták, ellehetetlenítették.
Vagyis a történelmi, politikai helyzet bebizonyította: nemzeti gondolkodású értelmiség nélkül Magyarországon soha nem lesz kibontakozás, mind gazdasági, mind erkölcsi létünket tekintve ebek harmincadjára kerülünk. De talán már nem is mi vagyunk a cél, hanem az unokáink vagy azok a meg nem születettek, akik ha világra jönnének, rögvest másfél millió forint adósságterhet "örökölnének".
Ahogy elnézem a dolgokat, félek, hogy tartást, okos, de szívós ellenállást vagy legalább az arra való hajlamot nemigen. De ebben megbocsáthatatlanul vétkes az a "rendszerváltás", amely így vagy úgy, erre hivatkozással vagy éppen nem hivatkozással lehetővé tette, akár a Soros nevével jellemezhető "tőkekarakter" dúvadkodását a magyar szellemi életben. Hozzájárult kizárólagosságához, ezzel szentesítve a megosztást, a nemzeti oldal végletes és készakart elszegényesítését.
Minden, mondjuk úgy, nemzetidegen, globális "érték", természetellenes másság felértékelését, azaz a nemzeti megtartó gondolat elsorvasztását, amely napjainkban is javában tart. Az új időszámítás végképp lejárt, legalábbis a kiagyalók szerint, az az idő, amely Magyarországon a magyarság érdekeit szem előtt tartó erkölcs nevében befolyásolhatta mind az országlakosok, mind a politikusok lelkiismeretét, gondolkodásmódját. A hatalom a feje tetejére állhatott, a Dőlt vitorla írója által megfogalmazott "szekérelmélet", az értelmiség mint negyedik kerék szerepéről több mint igaz volt: az egyetlen racionalitás a túlélés érdekében.
Ehhez az ősi "hatalmi ághoz" nyúltak hozzá azzal, hogy "kilóra megvették", tehették, az értelmiség egy részét, ám a politikusi gárda, az úgynevezett politikai elit meggyőződését, kvalitásait tekintve nemigen változott az "átkosbeli" színvonalhoz képest. A legvidámabb barakk mostanra végleg elszomorodott. A tévéközvetítésekből is látható, de mindennapi tapasztalataink kivált meggyőznek arról, hogy ezek zöme valóban megélhetési politikus. Működésük számomra visszataszítóbb, mint a megélhetési bűnözőké.
De most már, az elmúlt évek "eredményeként", semmivé lett, pontosabban megalázó módon leértékelődött a művelt, az e mai korcsmán átlátó, már a nyelve miatt is nemzeti elkötelezettségű értelmiség ellenőrző, meghatározó, akár felelősségébresztő szerepe, de úgy is mint új politikai gondolatok, megközelítések ihletője. S ebben a polgári kormányok legalább annyira bűnösek. "Kispados", nem engedik pályára, vagy ha igen, csak labda nélkül ütögethet, mint ama híres Antonioni-filmben; nincs megszólítva az értelmiség azon része, amely egy öngyilkos, tehát ez esetben történelmileg is buta koncepció érvényesülését megakadályozhatná.
Körülöttünk mindenki ébred, megvilágosul, rájön erre a kizárólag a nemzetek fölötti nagytőke érdekeit szolgáló világszélhámosságra. Különösen kis lélekszámú nemzetek művészei nem tűrhetik sunyin, tunyán és bénán népük beleporladását, porlasztását a semmibe. Mert éppen ezek a "kishazák" adnak értelmet, tartalmat a horror vacuinak. Némi túlzással, a Teremtésnek, a Teremtés sokszínűségének, a változatosságnak, amely, mint tudjuk - egy előttünk kihalt nép, a latinok jóvoltából -, gyönyörködtet. Bár nem ártana, akár az ő példájuk okán, hogy el is gondolkodtatna.
S ha már a Teremtésnél, a Nagyisten szándékánál tartunk, végül is tudomásul kell, kellene vennünk, az erkölcsi kötelezettséggel járó tényt - szerintem vallási meggondolásoktól függetlenül -, hogy mégiscsak Mária országa vagyunk, amelyben megengedhetetlen, egyebek mellett, hogy a kereszténység védelme elmarasztaló billognak minősülhessen. Ez abszurdum. Ne szépítsük: most itt tartunk. Itt megrekedtünk, veszteglünk. Halálos csapda. Az új ezredév hajnalán minő köpönyegben folyik gazdasági-politikai háború? És megint éppen ellenünk? Igen. Ráadásul egyoldalú és galád.
Galádságában nekem a több, mint nyolcvan éve tartó folyamatos Trianont idézi. És álnok, mert e békesség álarcában folytatott háború hadüzenet nélküli. Persze, üzenet van, de az nem a Jó Hír. Nem evangélium. Itt, és meggyőződésem, hogy már csak itt, valakik valamiért az új idő és lélektani időszámítás Krisztus által meghirdetett, az "emberibb embert" - az Isten halálát kijelentő Nietzsche értelmezésében is akár - méltón képviselő új erkölcsi igényt, elvárást akarják semmissé tenni. Sajnos nem valami megkövesedett ortodoxia, bár az is meghatározóan presszionál, hanem az uzsoraprofit nevében. Szolgái "újratermeléséért" ez túl nagy ár. A Mediciek nem, de ezek a szocialista-kapitalista parvenük már herék.
Hozzájuk képest becsületesebb, sőt eszmei értelemben haladóbb is volt az a rőfös például, aki a múlt századelőn cipőfűzővel kereskedett. Bár milliárdossá vált, mégis megmaradt fájóan emberi közelségben, hiszen mind a mai napig általános és betartandó törvény, hogy a börtönökben a nadrágszíj mellett - amelynek rendszeres szűkítése a "szociálisan érzékeny" kormány gazdasági irányvonala nálunk, és nem mondhatom, hogy derék dolog - a cipőfűzőt is elveszik. Mint az önrendelkezés, ilyen értelemben a szabadság utolsó lehetőségét minden lábbal bíró emberfiától.
A szárnyakról most ne beszéljünk, a társadalmak nem erre vannak berendezkedve. De még a mitikus állatokéi sem. Szegény Pegazus. Nem lehetetlen, az eke előtt könnyebb. Főként, ha marad magyar föld. Hamlet óta tudom, Dániában marad. Van is világirodalma. De nem akarok silány mód játszódni, sem norvég vagy svéd megszállásról "konverzálni". Amennyiben a Hamlet - legalábbis egyik olvasatában - a szellemi autonómia megszólaltatója, szemben a teátrálisan feltartott koponyával, és ilyenkor az emberszabású majmok kíméljenek, "bocs, Darwin", akkor persze, mindez töredék.
Sőt, azt is tudom, perzsaszőnyeget örököltünk, mert Pilinszkynek mélységesen igaza van abban, hogy a történelem átvérző szövet. (Mindeközben az egészségügy rendeletlenül tovább rothad.) Tudom, hogy minden Egész eltörött. Ez is töredék. De nem aranykori...
[Forrás: DÖBRENTEI KORNÉL] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: intézményesített, tőkeérdekeltségű, megengedhetetlen, elkötelezettségű, identitáshiányuk, elévülhetetlenek, kötelezettséggel, meggondolásoktól, változatosságnak, felhasználásával, nacionalizmusnak, szuverenitásáért, erkölcstelensége, nacionalizmusozó, elképzelhetetlen, újratermeléséért, nagyságrendekkel, nagypolitikailag, gátlástalanabbak, nemzetköziséggel, természetellenes, szélsőjobboldali, megdézsmálásából, előkészítésében, megszólaltatója, letagadhatatlan, perzsaszőnyeget, törvényhozóknak, multinacionális, megtámogathatja, nyilatkozgatnak, rendszerváltást, kirekesztésével, igazságtalannak, nemzetfölöttien, történelmietlen, demokrácia minden, elévülhetetlen Trójai-falóról, retorika szintjén, ellenkezőjét építik, egyetlen szuperhatalom, demokrácia ürügyén, államcsődig kormányozta, mérhetetlenül kártékony, elmúlt idők, máig harsányan, nemzeti vagyon, tényleg szegény, kíméletlenül profithajhász, koalíciós kispárt, hajdani Beszélő, nemzeti elkötelezettségű, Vagyis Szakasits, Grósz Károly, Aczél György, Például Japán, Grósz Károly-féle, Tito-féle Jugoszlávia, Románia EU-felvételével, Szegény Pegazus, DÖBRENTEI KORNÉL,
|
|
|
|
|
|
| demokrácia minden, elévülhetetlen Trójai-falóról, retorika szintjén, ellenkezőjét építik, egyetlen szuperhatalom, demokrácia ürügyén, államcsődig kormányozta, mérhetetlenül kártékony, elmúlt idők, máig harsányan, nemzeti vagyon, tényleg szegény, kíméletlenül profithajhász, koalíciós kispárt, hajdani Beszélő, nemzeti elkötelezettségű, előző csoportosulás, nyolcvanas évek, nemzeti önérzet, magyarság sorskérdéseit, úgynevezett rendszerváltást, magyarság szuverenitásáért, változások előkészítésében, fent említett, utóbbiak kaptak, harmadik évezredi, magyarság jövőjét, olyan nemzet, önvédelmi reflexeket, saját történelméből, veszély fennáll, levert szabadságharc, kíméletlen ultrabal, proletárdiktatúra alatt, orosz tankok, magyarság nagy, magyar közigazgatást, orosz mintát, elmúlt negyven, úgynevezett baloldali, baloldal nevében, multinacionális kapitalista, mostani jogfolytonosok, szocdem pártot, társadalmi igazságosságot, valóságos baloldaliságot, munkástömegekre nagy, igazi szocdem, védernyő megszűntetve, parasztság kiszolgáltatva, történelmi középosztály, magyarság kétpólusú, magyarságot negyven, saját történelméről, késedelemből fakadó, országra uszuló, minimumra csökkenteni, felelősek ezért, világ minden, csökött erkölcsiségű, magyarság kollektív, zsidókérdés kapcsán, benesi vádpontok, saját értelmiségének, bűneik viszont, 1956 utáni, szellemi élet, másként gondolkodók, újhitű kritikusi, néhány emberből, magyarság nevében, magyarság meghatározó, első magyar, festett díszletek, orosz csapatok, szabadság ideje, kulisszák mögött, amerikai tőkeérdekeltségű, megfelelő emberek, hátuk mögött, előző rezsimek, maga tőkekiviteli, amerikai modell, volt kommunista, teljes monopolizálás, liberális érdekrendszerek, szellemi vagy, első kormányzat, magyarság valóságos, általa elburjánozni, szélsőjobb fogalmát, magyar vállalkozáshoz, magyar nemzeti, építő munkába, hangadó sajtó, olyan országban, sportcsarnoki beszédében, fehér terror, vörös terror, nemzeti értelmiséget, első adandó, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2234
- e Hét: 16464
- e Hónap: 27575
- e Év: 181071
|
|
|
Offline
